Egy Stahl-receptet módosítottam, így:
- 75 g zabpehelyliszt
- 75 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 2 evőkanál kakaópor (vagy karobpor)
- 1 kk sütőpor
- kb. 1 dl 20%-os tejszín
- 5-6 dkg xilit
- 1 tojás
- zabpehely
A liszteket összekevertem a sütőporral és a kakaóval. Én karobot használtam, mert nem volt itthon kakaópor. A xilitet és a tejszínt habverővel összekevertem, majd hozzáadtam a tojást. A lisztes és a tejszínes keveréket összeöntöttem, és kevertem bele annyi zabpelyhet, amennyitől olyan állaga lett a tésztának, hogy kis golyókat gyúrhattam belőle vizes kézzel. Szerintem a tejszín kicsit sok lett, legközelebb biztos kevesebbet használnák.
A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és kézzel, vagy vizes kanállal lelapogattam őket. 200 fokra előmelegített sütőben 8 percig sütöttem. Amikor kivettem, egészen puhák voltak még, de pár perc alatt keksszé alakultak.
Eredetileg aszalt sárgabarack darabokkal (és kakaóval) szerettem volna megcsinálni, de csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy elfogyott.
Az eredeti recept szerint is sütöttem 2 adagot, az azért sokkal finomabb lett. Nem csak a kakaó miatt, hanem azért, mert pont olyan ropogósak lettek, amilyennek egy keksznek lennie kell. Viszont ha a vajat valami sokkal kevésbé zsíros folyadékra (tej, tejszín) cserélem, akkor a ropogósság eltűnik. Erre ki kéne még találni valami megoldást.